Így várhatna
minden hajnal,
ártatlanul,
angyalarccal;
ma megíratlan zene
dallama ébresztett,
tiszta darázshangok
zsongatták a kertet,
gyermekkacajok
nyargaltak,
egy merész sirály
közelebb repült,
boldog Down kórosok
labdát kapkodtak
a térdig érő tóban,
az utolsó kifutó
hajóban csak
egyetlen utas ült,
nekünk dalolt talán
hosszabban a kürt,
kik sétáltunk a parton,
a Badacsony
szemben:
mozdulatlan,
meddő,
laposhasú
asszony.