ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Az Erdélyből érkezett lány úgy érezte, itt van az ígéret földje. A hatalmas pályaudvar, Budapest látványa elkápráztatta, rabul ejtette. Mohón itta be az épületekről, autókról kiáltó MAGYAR SZAVAKAT, a járókelők felől röppenő édes szófoszlányokat. Földöntúli boldogság járta át egész lényét, csak állt, inkább lebegett a színes forgatagban. Percek, órák múltak, de nem érzékelte. Szél rohant végig a nyüzsgő úton, belekapott a hajába, arcul legyintette. Ébresztő, mondta neki, és visszabillentette a földre. A magas házak mögül még kilesett a nap. Megigazította zilált fürtjeit, és elindult a megadott címre. A nagyváros barátságosan irányította lépteit, aluljárókon, földalattin, idegen utakon vitte puhán, könnyedén. Elmerülten olvasgatta az utcaneveket - oly jól esett anyanyelvén olvasni őket-, hiszen Erdélyben, románul láthatta a feliratokat, hiába élt többségében magyar lakta vidéken, hiába volt magyar.
Zsuzsánna és barátságos kis szobája örömmel fogadta, csábította, végleges maradásra bíztatta. De éjszakánként csak forgolódott az ágyban, tépelődött, maradjon vagy hazamenjen. Itt barátságos öröm, otthon megalázó kisebbségi sors.
Maradok, gondolta. Győzött a csábítás, és hamisan kacagott rá a város.
Nem sokáig tartott győztes diadala. Valami megnevezhetetlen félelem, sóvárgó fájdalom hatalmasodott el rajta. Mellkasában mozdony zakatolt, fújtatott, levegőért kapkodott, kiverte a víz. Egyre többet gondolt elhagyott otthonára, szürke kisvárosára, az ölelő hegyekre. Hiába csillogott, nyüzsgött körülötte csábítóan már a nagyváros. Hívta az otthona, Erdély.
Hazamegyek, szólt a szíve, s úrrá lett tiltakozó eszén. A félelem, a remegés kőzuhatagként görgött tova, könnyű boldogság futott szét testében.
Másnap már vidám dalolással, játékos füttyentgetéssel ringatta hazafele a vonat. Sziklafalak, zúgó patakok, otthoni táj. Ahogy nőttek a hegyek, úgy erősödött benne a megnyugvás.
A vasúti megállóban már nem riasztotta a szürke állomásépület, hazai üzenetet hozott. Idegen nyelven szólt ugyan, de értette, ismerős világ nevetett rá. Hazaérkezett. Mégis valami űr tátongott a lelkében. A magyar szavaké, feliratoké, amelyek megbabonázták az anyaországban.