Toronyfelhők közül kivillanó színpadi effektek
mintha kockát vetnének egy köntösre
a tájkereszt kitüremkedik az élettér festett keretéből
belehasít az univerzum rétegeibe
magával húzza a földet
mint egy mozgó járdát a sorban állókkal
pedig létrán is mehetnének
a lét falának támasztott fénysugarakon
lent a Bukott Ember égnek meresztett térdei
csontfehéren ékelődnek
a kobaltkék pászma virtuális matériájába
ahonnan – mint egy mennyei lepedőn–
lassan ereszkedik alá
a Türkiz Gyermek