Ha fa vagy, én az ágad,
ha ág, lombomba zárlak,
egy egész erdő bíztat,
hogy zöldelljek utánad.
Rímekbe bugyolállak,
megdalolom a szádat,
s betűk kottázta ritmus
szökkenti táncra lábad.
A szavak, mint egy század,
fehér papíron járnak,
s ha eltűnnék a széllel,
pár sort írok utánad.