Bikacsök
Nagy híre volt – használták jóra-rosszra,
az eredet a félelmet fokozta,
hol nógatott, hol hasítón fenyített,
és azt is vertre, akit istenített,
a bőr alatt is ütés nyoma látszott,
ha gerjedelme űzte a világot,
nem érdekelte, hogy miféle baj van,
a szilaj ösztön bent maradt a jajban,
már szánta azt is, aki kitalálta,
meg azt is, aki hóbortjait állta,
nem durva volt, csak végtelenül fáradt,
hisz döfölődő kedve beleszáradt,
és meghalt, mint a levéltelen szálfa,
ha lombjait már kósza szél se járta,
bár neve, ha kimondom, úgy ijeszt még,
mint visszakézből idesajdult emlék.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges