Bogár Gábor: Fogaskerekek foglyaként (Appel Bélának)
(Appel Bélának)
(Keresem utamat a lehetetlen felé
fogaskerekek foglyaként, de
minden állomás lehetséges.)
Kincseket bízol rám:
lám, terhek megint.
Botladozva batyuba gyűjtöm,
de szeretett ellenségeim
meg se várják a kenyeret,
dobják a következő követ.
Néha, némelyik csak legyint:
" ne dobd meg, úgyis elesik ".
S árkokon át cipelem újra,
minden csapdába gondosan belelépve,
addig halmozva, míg a teher lehúz;
született látó létemre,
feledve eredeti célom,
hogy két kezem szabad legyen.
Bekapott engem is a gépvilág,
őrölnek a fogaskerekek.
Ketyegek, mint egy időzített bomba.
Erőszakot követtem el élet-időmön,
a bosszú nem maradhat el:
bármit teszek - erőszak.
De ha emberekkel találkozom, furcsa:
" Te ilyen vagy? Nem ilyennek mutattad magad! "
Meglepődöm, hogy mindenki más is csalhat,
s elbújok a tükör mögé,
mert az emberiségnek
bennem tükröződő képét
már látni se bírom.
_________________________________
2001-2002?rg
- Vendégek alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges