• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Bolyongásaim 5.rész

    |
    Kádár Sára Hajnalka képe

    Anyai nagyanyámat fényképről ismertem csupán és anyám elbeszéléseiből, aki úgy tudott mesélni, hogy hallatán a tűzzel a meleget, s a réttel az illatot is lehetett érezni. Róla nincsenek emlékeim.
    Kedvenc nagyapám Molnár apó volt. Kilenc éves korában árván maradt kisebb leánytestvéreivel, anyja is korán elhalt, így gyermekfejjel ő lett a család egyetlen támasza. Saját családot ezért későn alapított, meg szakmát is tanult, cipészmester lett.
    Nagy tisztesség volt annak, aki az ő csizmáját, cipőjét viselhette. Együtt dolgozott a segédekkel. Ő méretet vett, rajzolt, szabott, a segédek meg varrtak, talpaltak. Miután kiadta a munkát, megpihent: egy csésze frissen őrölt babkávét ivott kevés tejjel, és belemerült a napilapokba. Előbb a vezércikket olvasta el. Hol helyeslően hümmögött, hol morgolódott, néha az asztalt is csapkodta mérgében vitázva az újságcikkel. Egészen belevörösödött a véleményezésbe, sőt még földhöz is vágta a lapot, ha túlságosan belemelegedett. Segédei eleinte megszeppenve húzták össze magukat, aztán mosolyogtak, végül annyira megszokták, hogy hiányolták volna, ha elmarad, az újságolvasással járó szórakozásuk. Okos dolgokat mondogatott, azt nem vonták kétségbe.
    Nagy politikus volt. Épp ezért nem egyszer töltötte a hivatalos választások idejét a helyi börtönnek nevezett pincében. Nem volt tanácsos odaengedni őkelmét a szavazások színhelyére. András, a csendőr, ilyenkor bekísérte a fogdába valamilyen ürüggyel. Ő is, András is tudta az igazi okot.
    Kényelmes volt odabent, még napilapok is hevertek az asztalon. Ő pedig olvashatott és vitatkozhatott szíve szerint az újságokkal.
    Nem éhezett, dehogy. Nagyanyám gondosan becsomagolta a füles kosárba az ebédjét s a feketéjét, és anyám, a kislánya bevitte neki a fogdába. Ez természetes dolog volt, senkinek nem volt ellene kifogása. Este aztán hazaballagott, s otthon a döntések eredményétől függően hümmögött vagy mormogott, majd ellenőrizte a kiadott munkát. Ha nem tetszett a fércmű, nem ordítozott, csak ellentmondást nem tűrően újra csináltatta az elrontott darabot.
    A munka és az olvasás mellett a méhészkedés kötötte le minden idejét. Olyan mézet, mint ő, senki se pergetett a környéken. Vitték is a mézet, mint a cukrot. Több család méhe volt. Megbecsülte őket, a kaptárok fölé tetőt építtetett, már - már egész házikó volt az. Gondosan etette, itatta, rendezgette méheit, arcát, fejét védőháló takarta, s a méhek elbódítására szolgáló füstölő is mindig a keze ügyében volt. Mégis megesett, hogy egy - egy rakoncátlan méh megcsípte a kezét. Ilyenkor meg is kapták a fenyegetést’’ Hadd el, hadd, oda adlak Pistának!’’. Pista apám volt, akinek egyszer ajándékba adott néhány család méhet. De ő nem igen értett a méhészethez, így történhetett meg, hogy a mézet kiszedte ugyan, és a méheknek nem hagyott eleget, cukorral sem pótolta, így étlen pusztultak szegények mind egy szálig. Máig sem tudom, hogy igaz volt-e a méhcsalád esete apámmal, vagy anyám csak szórakozásból heccelte ezzel apámat. De sokat nevettünk vele együtt a történeten.

    ( folytatás köv.)

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг