Napszítta arcán szélfútt vándorélet,
puhán villanó fekete haját
egy kendőnyi szivárvány fonja át,
friss lobogása utat ad a szélnek,
meg-megvillantja hófehér fogát,
még hallatszik a félbe maradt ének,
a pillanat még félti a csodát,
telt idomain zergék heverésznek.