Megint
egy vége-nincs délután
keserves tél végi túlélés talán
csak dermedt sziluett
néhány reszkető madár a fán
de idebent kályha-meleg óv legalább
és régi tárgyak mesélnek
hogy a hűvös magány ne járja át
egészen a meddő délutánt
míg dalol a csönd az emlékek asztalán
egy cserépkancsót dédelget
mely hosszan őrzi még
a tavaszi álmok
meghitt teaillatát.