Csalánszedő
Elkérgesedett kezem és a lábam,
a hónapokra kölcsönkapott nyárban,
bírt tarlót, bokrot, erdők alját, tüskét,
a lopva rakott tüzek alvó üszkét,
a csalánt pőre kézzel húzogattam
a térdig érő árokparti gazban,
csak veselkedtem, s alig maradt egy pár,
mi égetett, de többé nem csípett már,
az örömökbe majdnem belehaltam,
de Isten mindig megkönyörült rajtam,
s mert akkortájt más gondja-baja nem volt,
hát én diktáltam neki is a tempót,
a friss csalánt jól egybe markolásztam
a várakozó libagágogásban,
majd nyúzott késsel összeszeleteltem,
a kukorica darát rákevertem,
és ujjbögyeim bizseregve lesték,
hogy kislibáim mint élik az estét,
bár lábam szára pirosakat lángolt,
a nyugovása mozdulatlan tánc volt.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges