A csalamádé
(kukoricacsalamádé, takarmány)
A sűrűn vetett kukoricaszálak
nekifeszülődtek a napsugárnak,
az húzta-bízta zsengésre a zöldet,
míg kis darabon íze lett a földnek,
majd térd fölé nőtt, s harmatozni látták,
jó idejében rendre lekaszálták,
a szántás-vetést így követte napszám,
az igásbér, a harsant zöldtakarmány,
s beigazult a rend folyamatába
a nélkülözhetetlen marhatrágya,
s az ösztön, meg a testet öltött álom
így pördölt-fordult körül a világon,
a gazdák régtől értették a módját,
a többet gonddal későbbre silózták,
s a hogyanra se vesztegettek sok szót,
nem irományból lestek vetésforgót,
a világ csak ment, nem volt benne restség,
de kerekebb volt, mint a földkerekség.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges