Csend és sikoly
Szeretem a csendet. A lelkem néma
hangzavar, visz a megtisztulásig.
Kicsordult zaj medrem hordaléka
visszhangzik bennem hárfazsongásnyit.
Sajnálják is, kik nem ránthatnak kardot,
bölcsnek hitt elmék, sikolyhuszárok.
Párbajképtelen vagyok. Ordíthattok.
Visszacsendülök szótlanul rátok.
Hangjáték ez. Zsivaj, hamis szólam.
Könnyelműn zizzen szalmavirág szóban
cirkusszá vált tenyérnyi porondon.
Csak a csendem féltem. Az örök létűt.
Hitem, vágyam, szavam. Az el nem évült
igazságot, míg magamban hordom.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges