Fázom. Kabátom alá bújik a szél
melegedni... elengedem. Gombokat matat a kezem.
Úgy se számít, csak ámít ez a védelem.
Ujjról ujjra újra meg újra hideg tegnapok görbülnek,
míg görcsösen markolom a mát, mint egy fát
az út szélén álló részeg ringyó.
Holnap majd eleresztem, holnap egy gyéren lakott részen,
addig leülök arra a padra, hol neveket hagyott az idő.