• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Dante és a Divina Commedia

    |
    Kavyamitra Maróti György képe

    Az 1300. év nagycsütörtökjén, azaz (mint csillagászati adatokból - melyekben bővelkedik a Színjáték - tudjuk), 1300 április hetedikén, egy nagy tudású mester, Firenze priorja és a korlátlan fantáziájú Költő a Pokol kapujához érkezett, és kísérőjével, imádott latin költőjével, Vergiliusszal karöltve merészen nekivágott a Pokol kilenc, lefelé egyre szűkölő, tölcsért formáló köreinek, teraszainak.
    Dante Alighieri ekkor az „emberélet útjának felén” járt, mivel 1265. májusában született, tehát harmincöt éves volt, az ám: de ki volt ez az ember, ez a tudós, nyelvész, politikus és Költő? Főleg: Költő.
    Magam úgy gondolom, hogy eseményekben gazdag életének két olyan döntő élménye volt, mely lényegileg határozta meg művészetét.
    Kezdjük avval, hogy már születése előtt dúlt a guelfek és ghibellinek pártharca Firenzében. E harcok - persze a hatalom birtoklásán túl - arról szóltak, hogy mi módon egyesüljön újra Itália, a szétszabdalt, egykor hatalmas római birodalom utódjaként. A guelfek úgy vélték, hogy a Pápa lesz az egyesítő, ők voltak hát a pápa-pártiak; aztán voltak, akik a német-római császártól várták a megváltást, ők voltak a császárpárti ghibellinek.
    Dante családja hagyományaként, mint ghibellin lépett a közéletbe, így emelkedett a tekintélyes városállam élére, Firenze priorja lett. De pártja egy részével egyre jobban tolódott a világi császárság igénylése felé. Ennek folytán egy államcsíny a ghibellinek hatalmát megdöntötte, és ő mindhalálig tartó száműzetésben élt, és mint hontalan az egész ghibellin-mozgalom szellemi vezéralakja, a világi állam politikai elméletének megalapozójává vált.
    Mindez, politikai állásfoglalása, száműzöttsége ott vibrál a nagy műben, annak szinte minden sorában.
    A másik életét meghatározó élmény volt, amikor az ifjú – ifjú? gyermek! – Dante nyolc esztendős korában a Templomban megpillantotta a kilenc esztendős Bice (kit majd Ő nevez el Beatricének) Portinarit, akibe aztán haláláig lett szerelmes. És minthogy a mi Költőnk hamar tudott igen jól verselni és felettébb szerelmes volt, megkezdődött a Beatricéhez írott epekedő költemények áradása az éppen akkor divatossá váló 14 soros formában, a szonettben.
    Akkor is, amikor hírül vette, hogy az imádott hölgy férjhez ment, és amikor hamarosan jött a gyászhír, hogy ifjan meghalt. Dante a vágyakozásban is, a bánatban is és még inkább a gyászban azt érezte, hogy a szerelem megismerésével új élet kezdődött a számára.
    (Mit szóltok ehhez? Beatrice temetésének napján ez a „komoly”, nagy formátumú férfi levelet küldött Európa legjelentősebb uralkodóihoz, kérve őket, hogy Bice temetésének napján boruljon gyászba, feketébe minden ország és minden ország minden városa, hisz „meghalt a Fény”. És komolyan, naivul hinni tudta, hogy így lesz, Európa gyászba borul majd. Európa persze nem borult gyászba, csupán Nagy Álmodónk lelke borult gyászba haláláig.
    Nem gyönyörű mindez? Mondjátok? Nem gyönyörűségesen reneszánsz viselkedés? Uhhhh! De tetszik ez nekem!)
    Életének e fontosabb eseményeire műveiben találunk utalásokat: Az Isteni színjátékban és a Vita nuovában (ez utóbbi első jelentős műve, mely visszaemlékezés Beatricére életrajzi-látomásos formában, versben és prózában).

    Fő műve az Isteni Színjáték (valójában csak Színjáték a cím, az „isteni” jelzőt első igazi tisztelője, elemzője, életrajzírója Boccaccio tette a mű címéhez) 1307 és 1320 között keletkezett.
    A mű szerkezetét a hármas szám uralja, mivel ez a szám a középkori keresztény kultúrában a Szentháromság szimbóluma volt.
    Ezért a Commedia három fő részből áll, ezek a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom.
    Minden egyes rész harminchárom énekből áll, ez ugye kilencvenkilenc ének, ám a tökéletességet a százas szám jelenti, ezért fűzött Dante a 3 x 33 énekhez egy éneknyi bevezetést.
    A versforma is a hármas szám jegyében áll, ez a tercina: háromsoros szakaszokból rímképletével mintegy folyamot alkot: aba bcb cdc.
    Egyéb iránt is a művet át- meg átszövi a számmisztika, de e számok jelentése könnyen föloldható ekként:
    1 – unus est deus (=egy az Isten)
    3 – a Szentháromság jelképe
    33 – Jézus életkora halálakor
    9 – a tökéletesség (háromszor három) ráadásul Beatrice jelképe, hisz Bice kilenc éves volt, mikor Őt Dante megismerte.
    Ezért a teljes mű szerkezete - a skolasztikus gondolkodásnak megfelelően - zárt, hierarchikus szerkezet, és még további erős számmisztikai jegyekkel is bír.

    A Commedia műfajilag kétségtelenül eposz, de ne keressétek a görög eposzokban jól megtanult eposzi elemeket, mert Dante – mint minden zseni – önálló módon alkot. Latinul kezdte írni művét, és ekkor még szigorúan követte az eposzi konvenciókat, ám aztán újra kezdte, immár "alla lingua dolce", és az olasz nyelvű változatban elszakadt ezektől, és valójában egy epikus keretbe foglalt lírai - filozófiai alkotást hozott létre, melynek a sok párbeszéd, a kiélezett szituációk még drámai jelleget is adnak.
    Eszmei szempontból pedig enciklopédikus művet teremtett Dante, mely magába foglalja a kor lexikális tudásanyagát, természettudományos ismereteit de jelen van az antik filozófia ismerete és korának teológiai összegzése is.
    Egyszóval: tényleg ISTENI, UTOLÉRHETETLEN művet hozott létre, igaza volt Boccacciónak!

    Az epikus-pszichologikus mese nyitánya a következő: a 35 éves Dante eltéved az Élet erdejében, nem találja a mélységből a magasságba vezető utat, mert elfordult a Tökéletességtől, elfeledkezett Beatricéről. Útját 3 allegorikus állat állja: párduc (=kéjvágy), oroszlán (=erőszak), nőstényfarkas (=kapzsiság). E három állat jelképezi Dante korának erkölcseit és az emberben magában meglévő hajlamokat. Beatrice Vergiliust küldi segítségére, ő vezeti Dantét al- és túlvilági útján a Purgatórium 30. énekéig. Innen egyedül vezet Dante útja egészen Isten Trónusáig, ahol is megsejti (hisz Ember nem láthatja), a háromlényegű Egy Istent.
    Megvan? Értitek ugye, miről van szó?
    A jelkép értelme oly egyszerű: az emberi Lélek felemelkedésének útja az az Út, mit a Maestro bejárt. Mert e mű minden mozzanata egyszerre háromértelmű: a valóság reális képe, vallásos értelme és jelképmagyarázata. Az Isteni színjátéknál nincs szimbolikusabb realista mű, és nincs realistább szimbolikus mű.

    Sokan mondják – magam is hajlok rá -, hogy a Commedia legizgalmasabb része a harminchárom énekbe foglalt Pokol.
    A Pokol, mely Dante számára az a hely, ahol a Földön megbomlott erkölcsi világrend helyreáll. A szenvedések alapja nem elsősorban külsődleges büntetés (melyek többnyire analógiásak vagy ellentétesek az elkövetett bűnnel), hanem az, hogy a bűnösök be vannak zárva személyiségük börtönébe, és képtelenek megszabadulni a bűntől. (A paradicsomi boldogság alapja éppen az, hogy megszabadulnak az emberek személyiségük korlátaitól és feloldódnak az abszolút jóban és szeretetben, Istenben.) Dante elismeri a büntetés jogosságát, de viszonya a különböző bűnösökhöz (Pokolbeliekhez) más és más.

    A Pokol beosztása megfelel a keresztény etikának, de az egymásutániság Dante leleménye, saját felfogását, megcsalattatását, fájdalmát tükrözi.
    Minél mélyebbre jutunk, annál súlyosabbak a bűnök. Büntetésük, illetve bűnhődésük is jelképes. Dante képzelete kifogyhatatlan a bűnöknek megfelelő következmények kitalálásában. Például a legenyhébbek a szerelmi bűnök. Előkerül a híres Francesca da Rimini, aki férjének öccsével csalta meg férjét. Szerelmi szenvedély ragadta el őket. A férj tetten érve a bűnt, jogos felháborodásában megölte mindkettejüket. Ezeket tehát a vágy hőfoka vitte halálba. Túlvilági büntetésük, hogy a végtelenségig forgószél ragadja őket, de holtukban is együtt, egymás mellett szenvedik a száguldó, de mégis elviselhető szenvedést. Az örökké szerelmes Dante megérti és még bűnhődésükben is pártolja a szerelmeseket.
    Bezzeg a gonosztevőkre, a tolvajokra, gyilkosokra, árulókra egyre szörnyűbb kárhozatok várnak. És a pokol legmélyén a legörökebb, legkínosabb szenvedés azokat sújtja, akik a legnagyobb bűnöket követték el. Hárman vannak.
    Az első persze Júdás, Krisztus árulója. De mellette a másik kettő: Brutus és Cassius, akik Julius Caesart megölve akarták megakadályozni a császárság megalakulását.
    Ez a világi császárság harcos párthívének, a ghibellin politikusnak a hitvallása volt.

    - talán, talán folytatódik -

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг