December
Múlásról mesél bennem is december,
fázik kő, fa, rög, és benne ember.
Mondják, idén is lesz majd karácsony,
de nehéz hinni, átlátni a rácson,
mi majd és végenincs között feszül.
Most hó esik. Kint, bent csendesül.
Múltról mesél bennem is december,
hallgatja kő, fa, rög, benne ember.
Kristály olvad: szememben a múlt.
Nézd! Egy pihe hűlt helyedre hullt.
Hallgat kő, fa, rög, bennem az ember.
Mondd, mit mesélsz rólam majd, december?
Minek hallgatni most, ha hív az ünnep?
Kik elmentek, tán újra szembejönnek,
és a város homlokán felizzik még a
lánglidércek színes diadémja.
Tárt karokkal, hóesésben állunk:
talán késett számvetésre várunk.
Öleld át, súgd fülébe a titkot,
kösd össze, mi régen elszakított.
Meztelen légy, ha jön a karácsony,
és átszakad az ég is, mint a bársony.
Ha kimondod mind, mi bent szakadt,
titkod övé: így add meg magad.
Akár itt vagy, akár messzi csendben,
kristály hullik, árva árny se rebben,
fénypötty-kórus csendül hűvös éjben:
hogy kezünk, légy bárhol, összeérjen.
Ma éjjel rólunk meséli december,
hogy egy kő, fa, rög, és benne ember.
Bárhogy lesz: idén is van karácsony,
mert hó hullik és téged-engem átfon,
ajkamon olvad, szemhéjadra ül:
puha pihéken ég, föld egyesül.
Lélegzetünkben szüless újra, ember:
léleklilán lángolj fel, december!
Kattints ide a vers meghallgatásához! Zene: Hajnal, három zenekar
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges