ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Kattints! Elmondja:K.Kata

Téli délutánon
a hegyen sétálok.
Lassan sötétedik,
és én meg-megállok.

Mellettem egy fenyő,
hótakaró rajta,
mintha csak álmodna,
ágait lehajtja.

Mi lehet az álma?
Friss tavaszi szellő?
Melengető napfény?
Fehér bárányfelhő?

Vagy egy díszes szoba,
sok-sok gyerek benne,
s ő e fényes éjen
karácsonyfa lenne?

Gyertyái lobognak,
alatta sok játék,
labda, baba könyvek,
megannyi ajándék.

Csillognak a szemek,
Gyönyörű az ünnep -
de vigyázz fenyőfa!
Hétköznapok jönnek!

Elveszted díszeid,
kihunynak a fények,
és a szívekben is
elhalkul az ének.

Tüskéid lehullnak,
és elér a végzet:
megunnak, kidobnak,
lomok között végzed.

Ne légy karácsonyfa!
hisz kivágnak akkor.
Álmodj inkább mégis
sugaras tavaszról!

Ez a versem az alábbi fordításban bekerült az írországi Eurochild 2011-es antológiájába:

December Dream

On a winter afternoon
I am in the hills afoot.
It's darkening slowly
And I often stop.

A fir is next to me
Covered in snow
As if in a dream
Her limbs are low.

What could be her dream?
Fresh spring breeze?
Warming sunshine?
Or fluffy clouds?

Or a room decorated,
teaming with children
where on this shining night
she could be the Christmas tree?

Her candles aglow
with toys and balls and
books and dolls and all
the toys by her feet.

Eyes are glowing, How
beautiful the Holidays -
but beware my dear fir!
Weekdays are coming!

Your ornaments will be gone,
Your lights will go dark
And the song in childrens'
hearts will fade too.

Your spines will fall
And you will be doomed.
Bored with, forgotten
You end up in the trash.

Don't be a Christmas Tree!
you will be cut down!
Dream instead about
a radiant springtime!