A nagy hallgatások idején
messze járunk Te meg én.
Tudom nincs veszve semmi se'
csak nézem a nyárfa levelét,
szél pergeti, porral lepi, aztán
jön az ősz, halomba söpri és
csend lesz a helyén.
Kopasz ágak bámulják majd
hova lett a sok zizegő, ág-színező
levél...
A nagy hallgatások idején
gondolni kellene arra, ami
megfoghatatlan, tarthatatlan,
elmúlik, elhordja a szél...