„Ki mondja még, hogy lassú az öregkor
s lomhább ütemben él a vénhedő?
Lám, ha kevés van már belőle, akkor
fut legkajánabbul a gyors idő.”
Babits: A meglódult naptár
Egyik nap épp, mint a másik,
a külső héj, ha elvirágzik,
lélekpalástot húzok magamra,
mélyhegedűt a deres szavakra;
álommá szőtt üres éjszakák
báltermeiben mulatok tovább;
aranycipőim ifjúkori évek,
díszruhában járják a remények
míg vált a kép, ébred a hajnal;
kint már az tél lármával, bajjal
zihál a fény lottyadt peremén;
meglop az idő, az időt meg én.
2014. december 7.