elmossa a képzelet
Hajnalodik, szemem árnyakat keres,
Régi képek homályosan jönnek elém.
Parkban a fák rőt lombjukat hullatják,
levelükről vízcseppek peregnek.
Pattannak órában a percek,
Emléket kerget a képzelet,
az elmúlt nyár visszainteget.
Aranybarna ősz kelteget.
Odakint köd ül a városon.
Gondolatom sietve átoson
kerteken, hulló leveleken.
Mikor célba ér, halkan dobban
a szívem. Nézem, az elmúlás,
minden ősszel más...
Aztán, ezt is elmossa a képzelet.
Csendes magányra ébredek.
Messze jártam időben, térben,
már az álom sincs velem.
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges