Hiszem, hogy van visszaút,
míg a lélek ébreszt. Erőm kősziklányi,
fel nem adhatom. Tűzfolyók lánghulláma,
se kénköves jégverés meg nem rettent.
A hit bennem fogan. Lábon kihordott
kétségeim között hadakozom érte.
Született stratéga. Fájdalmas gyógyír
minden szembenézés. Érzem, hogy rakja rám
újrakezdések terhét bilincsként a holnap
pislákoló reménnyel túl utam felén.
Kegyetlen a harc. Minden nap egy-egy kihívás.
Csábít s taszít is a régi, vagy újabb ösvény,
hogy útvesztőin, magamhoz visszataláljak.
Tudom, a fordulj, nyergelj kérdéseiben
a döntés rám vár. Hibát tiszta szív véthet.
Sikert is ő arathat hegyi patak mód
alázuhanva sodró árban, hogy egyszer majd,
óceánig érek. Visszavonhatatlanul.
Hiába hullnak szét eltékozolt évek,
míg egy is marad, én vagyok a visszaút.