Emlékfoszlány '67
Nem kell már háló,
se tű, se éter.
Az októbervégi fénnyel,
délután,
lepkém, a kényes-kénes,
csapongva száll,
gesztenyebarna hajam
hátra hull a szélben.
Oldalt egy ember térdel,
felette ének lebeg.
Nem én temetek.
Nem engem temetnek.
Még bármi lehetek.
Egy lepkét figyelek most.
Óvatos.
Engem is figyelnek.
A gyászolók között
egy gyermek visszanéz.
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges