mint egy tahiti lány
szirmait kibontva
a tavasz
már-már ott állt előtted
de szemed
a múltba révedt
hol Szárszón a vér
mint a bíbor alkony
a sínekre hullt
önvádak helyett
szívedre miért nem ölelted
kezed miért nem érte
miért a Léthé**
örök-hűs vizébe nyúlt
________________________________________________
*Főnys Vörös hóvirág c. verséhez:
http://www.kozkincs.hu/node/1805146
**Léthé (λήθε) a feledés folyója a görög mitológiában.