Ennyi
Elmúlt az ünnep, s a varázslat
használt díszeit dobozba rakva
indul a szokott köznapi járat:
az együttérzés levele sárgul,
a szánalom fagyott madárka,
a megértés rése kilincsre zárul,
a jótett útját egy évre lezárja
az önzés-áradat zagytorlasza.
Időzsilipen bár átbukik az ész,
hordalékát magával hozza,
kezdődik újra, és újra az egész:
Vita záporoz, nő, mint a gomba,
s a szembenállás új csatákra kész…
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges