• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Ephata II.

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    II. (micsoda csend)

    "Megtaláltam a kereszted újra.
    (...)
    Micsoda csend"
    Tavasz volt.
    És micsoda csend -
    Egy kis templom
    szűk csigalépcsőjén mentél fel
    a messzi harangtoronyba,
    vakító gyöngyházszínű falak között,
    és a kőbe vájt ablakból
    angyalokat festett hajadra
    a májusi fény.
    Én csak néztelek, ahogy
    a gyöngyházszínű,
    vakító, görög fényű falak hűsében
    lebegtél.
    Olyan voltál, mint egy ikon,
    amint fehér ruhád mögötted
    habként fodrozódott.
    Nem néztél vissza - hisz megbeszéltük.
    A csendes toronyban ketten álltunk,
    és te ikonként ragyogtál
    a lépcsőfordulóban,
    ahogy szempilláid között
    kristállyá dermedt az idő.
    A visszhang most a falhoz osont,
    és árnyamba burkolta
    zsibbadt tagjait.
    Micsoda csend volt...
    moccanni sem mertem
    és a fehér falak otthont formáztak.
    A rozoga fa-csigalépcsőn álltál
    a megdermedt idővel
    pupilládban, és
    én már szóltam volna,
    hogy ne menj, mégse, hisz tudod,
    hogy csak játék volt ez az egész,
    és soha nem fog szólni a harang,
    és mi mindig megmaradunk,
    hiába kiégett puszta már
    a világ a templomkert körül,
    mi itt maradunk, a visszhangos hófehér
    árkádok alatt, és hűs lesz itt,
    csak gyere vissza, gyere,
    csak nézz hátra, de ne menj túl
    a lépcsőfordulón -
    ne menj fel a harangtoronyba.
    Lenéztem, és láttam:
    lábam előtt a régi faragott
    feszület hever -
    nyakadból a földre vetetted,
    mikor a templomba léptél.
    Tudtam, ha most felnézek,
    te már nem leszel ott -
    és szólni próbáltam, hogy
    csak tudni akartam:
    fel mersz-e menni
    oda egyedül,
    a magasba,
    a szédítő,
    rikító kék
    száguldó felhők közé
    hogy ráláss a kiégett
    kopár pusztára -
    az elfáradt világra.
    Csak szólni akartam,
    hogy most már hiszek neked -
    maradj,
    és felnéztem
    de egy könnycseppben az idő
    kihullt meggyötört szemeid közül,
    és üvegszilánk hangon a földre zuhant.

    /Az árnyékok nyúlni kezdtek
    és mohos pincévé váltak köröttem
    és fehér padlássá felettem -
    ahogy fölnéztem, a falak elvakítottak.
    Rohanni kezdtem utánad
    a csigalépcsőn,
    és fordultam,
    és feljebb,
    és fordultam újra,
    és megbotlottam,
    és lenéztem,
    és a csigalépcső
    végtelen, magukba záródó körei
    alattam
    és felettem
    koncentrikus körökként
    végtelenül,
    ponttá sűrűsödve
    a múlt, ahonnan utánad indultam,
    és a fehér falak rámborultak,
    és egyre szorosabbra zárultak,
    ahogy a lépcsőn a végtelenbe
    utánad rohantam, és már nem is néztem le,
    hisz most már hiszek,
    most már hiszek neked - /

    Fémrácsok csapódása
    szakította ketté a csendet,
    és visszhangja torkomba kúszott -
    a szívem elfelejtett dobbanni,
    és újra ott álltam lent,
    a kis kápolnában,
    és te a lépcsőfordulóban
    épp eltűnsz szemem elől.
    Utánad indultam,
    (hisz már hiszek),
    csak egy lépés,
    csak ilyen távol vagy tőlem -
    csak érjek túl a lépcsőfordulón,
    és mondhassam el, hogy most már elhiszem,
    de nem akarom hallani a harangot,
    mindjárt odaérek,
    hisz csak most tűnsz el
    fehér ruhádban egy lépésre tőlem
    a lépcsőfordulóban
    és mindjárt meglátlak
    és megfogom a kezed
    és újra csend lesz
    és nem fogom már hallani
    a kopár puszta hangjait
    hisz csak hazudtam, hogy ott
    minden kopár,
    csak hazudtam,
    hogy lássam, fel mersz-e menni,
    mikor tudod, hogy a semmi fog
    szemed elé terülni:
    az üres végtelen -
    mindjárt elérlek
    befordulok a régi
    rozoga csigalépcsőn
    csak egy lépésre -
    befordulok

    kórházi folyosó
    és előttem zárult
    szörnyű nyikordulással
    egy rácsozott fémkapu,
    és te azon túl a sarkon éppen befordultál
    és arcod csak egy pillanatra láttam -
    de már nem a te arcod volt,
    szemedből puszták sóhaja lebegett felém,
    és én leguggoltam, és zokogni kezdtem,
    ahogy eltűntél előlem,
    (hiszekhiszekhiszek)
    és a pusztában térdelek,
    amit én hazudtam csak neked,
    és a torony:
    üres, üres, üres,
    és nincs is puszta,
    és mégis:
    ott térdeltem,
    a semmi közepén,
    meredt szemekkel, és
    "A porba írtam akaratodat
    Elküldtem egyszer volt álmaidat
    Egy könnycseppben"

    Hófehér kápolna
    megdermedt perc
    alakod a csigalépcsőn
    a betűző májusi napsütésben -
    micsoda csend

    Vedres Csaba és a Kairosz kvartett adja elő a What a Still (Micsoda Csend) című kompozíciót az Ephata - Tortured and Formatted című albumról, alatta Kovács-Cohner Róbert Micsoda Csend című verse az Ephata című kötetből.

    ____________
    Vedres Csaba Ephata - Tortured and Formatted című albuma alapján készült kötetemből
    - 2007 -

    I. (meggyötörten és megformázva)
    II. (micsoda csend)
    III. (autóstop Las Vegasba)
    IV. (feküdj a földre)
    V. (sivatagi hajnal)
    VI. (fekete virágok, fehér virágok)
    VII. (metamorfózis)
    VIII. (virrad)
    IX. (évszakok)
    X. (titok)
    XI. (meghajlott jegenyék)
    XII. (villódzó eső)
    XIII. (otthon)

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг