ERDŐSÉG
A fák nyelvéről mit sem tud az ember,
mi birkózunk a ránk mért értelemmel,
ők másképp szólnak, máshogy értekeznek,
tán betűk szolgálnak az ékezetnek,
lehet, hogy számolatlan fogalom van
a zölddel író, seregbe nőtt lombban,
s a fák vére pulzál a gyökerekben,
ahogy a levél szél nélkül is rezzen,
és érthetetlen jel a fülnek, szemnek,
ahogy a földi távirón üzennek,
lehet, hogy ősi avarba tekerték
a lélegzők titokzatos szerelmét,
lehet, hogy éltek több, mint ezer évet,
és ismerik a születést és véget,
és olyan változatai sem ritkák,
kik őrizik a Föld befödött titkát,
lehet, hogy nekik mást jelent a szépség,
mert ahány erdő, annyiféle népség,
de kezdetektől ránk jussolt örökség,
hogy egynek most is bűnhődjük gyümölcsét.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges