Búcsúzni kell Drága!
Szemednek világa
már kifújt tojáshéj.
Apadt kékje s bája...
Odébb tápászkodnék...
Rád néztem és vártam...
Árnyékos fény voltál,
megfordulva jártam.
Csöröghet a sipkám,
vagy ha nem jársz erre,
akkor is, ha ritkán
alig fájsz egyszerre.
Mit ettem én rajtad?
Megnéztem a képed.
Meg mért szerettelek?
Ez amit nem értek.