még apró hegedűket emelnek
hórukkos cinegék
de az avar közt
már tömörebb a csönd
elrontott összegyűrt versek
a felhők odafönt
erkölcscsősz levelek
esernyői alá rejtőzik a táj
(a járdaszél fényes
mint rúzsos cédaszáj)
kihalt az utca szokatlan
hogy Nap-nélküli nap van
s a hangfogó homályon
a halk zene nem szűrődik át
amint a bimbóból kipattan
egy csöpp virág
s mint tűzvész után korom
varjak szállják meg a fákat
a délután becsukódik
ám a tócsák szeme egyre tágabb