Estefelé
Lám, a régi kérget hántaná le,
rozsdabarna már, ütött-kopott
kertben a fák szél-himbálta ága.
Varjúsereg új ösvényt tapod
szürkülettel vemhes fellegekbe,
éles csőrrel vág egymás szavába
átvonulva fent az alkonyégen,
mintha poklok hadserege lenne.
Égi piktor füstölög magába’
kopott vásznát újraszínezi,
szürke felhőt puha tört-fehérrel,
s narancs-vörös fodorral szegi,
fellángoló végső szenvedéllyel
alkony ömlik szét a kerti fákra,
- tavasz jöttét, mint ki onnan várja-
széttárt karjuk ég felé mered…
Élet küzd a halál otthonába’
míg sötétül, s végleg este lesz..
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges