Csak a bársony estre várok
takarja be arcod helyét a vállamon
hozzon hűs vihart dübörgőt
mint a vágy a bőr alatt a suttogó
a kérlelő a neved helyét áradó
kilégzésekbe forgató széles áradás.
A lassú órák közönyétől tépett dühöm
itt sajog a fejben a gerincen kitölti
a szobát ahol ölelésed párája
tegnap még szelíden lépett ki a kádból
földre ejtette a törölközőt
nevemet suttogva halkan becsukta az ablakot.
A fojtóan – ha itt lennél – mondatok
csikorgó körmökként vájnak a falba
reccsen az ajtó szorul a kilincs
a szívem rosszízű kátrány cigaretták
füstjébe bújva gurul a földön
még dobog még vérzik még téged akarlak.
Odakint még zihál nyöszörög ez a város
idebent a párnán hanyatt egy fénykép
és az illatod nyomai zuhannak a csontjaim közé
falhoz vágott telefon sikítja tébolyultan még
a szám jelenleg nem kapcsolható
izületek roppannak ágyék szakad itt ez a szerelem.
2023. 07. 15.