Apám hordott egyenként
Nyoszolyának venyigét,
Egy szál széna, egy szál szalma,
Így készült a fészek alja.
Verejtéke hullott sűrűn,
Amíg otthonunk felépült.
Fészekalja melegében
Anyánk oltalmazó teste
Idegen szemektől óvott,
S álmodott nekünk jó sorsot.
Álmait dalába szőtte,
Ez volt az ő drága kincse,
Örökségül hagyta reánk,
A világ legszebb madárdalát.