Fészekrakás
Ablakom alatt úgy hordta össze
szálanként a fészket; figyelte közbe’,
fűben, csalitban, száraz gallyrakáson
nincs-e veszélyben. A kis tisztáson
vizet kortyolt egy apró gödörbe’ ,
fejét billentve nézelődött körbe,
s kerülővel, mintha más dolga volna,
szállt vissza a kiszemelt bokorra.
Rejtve, ahol nem járhat nyest se macska,
mesterien lett összetapasztva;
gének ritmusa diktálta mértanát.
Nem vette észre, régóta lesem
mint béleli ki pihével ügyesen,
követve híven a lét parancsszavát.
2014 január 8
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges