Megcsókol a tisztelet - védőhálója
vagy az elmúlásnak mikor befogadsz
bizalmaddal túlzottan -ugye nem élt vissza
az ember... helyünk van a Nap alatt?
Szétszór a gyerek, napórát szúr beléd
a kamasz; Anyám- benned virágot nevel
Gyeptakarós nászágya vagy sok emberpárnak
mikor vágyuk egymásra talál -
boldogság könnyét
a teremtő-erő, ilyenkor csordítja rád
Ég földdel-karöltve rózsát festenek
gyümölcsre, megadjátok kenyerünket!
Szálló szél visz vissza hozzád, tán csobogó víz
hátán érkezem - Még nem... dolgom ezer!
Erejét vesztette a Nap - palántázok:
forgatlak, markollak... szórlak
élvezem, akár egy gyermek