(Nővéremnek ajánlom)
valami ismerős édes illattal
bódított el az álom
anyám arca villant egy dús-virágú
hamvas orgonaágon
és eljöttek sorra mind
mosolyuk átsejlett a félhomályon
fölragyogott a legpompásabb május;
a ház a kert a hajnal-szerenád
a zöld-fodrú fenséges fákon
s a beszökő törékeny sugáron
földerült apám szép mosolya
visszacsillant az ódon tükörben
ébredésig fényében fürödtem
(születésnapom elé - nélkülük és mégis velük...)