Fixa idea
Megint rohanvást, noha rendezetten.
Adott helyről egy másikra, szabatos
terv szerint. Fegyelmezetten, tűnjék
bármilyen alkalmatlannak is ide
ez a jelző. Csupán szoknyád lobog (mert
nadrághoz túl meleg van), esetleg még
a hajad, ha éppen nem rövidet hordasz,
vagy nem tűzted fel — ne akadályozzon,
miközben időre kell odaérned.
Vagy vissza. Ami persze szintén: "oda".
Szemtelenül megbámulnám mindened,
ami lobog, és bizonnyal nem hagynám
ki az esélyt, hogy szoknyád alá lessek.
Akkor sem, ha első nekifutásra
magam is meglepődöm az ötleten.
Kinek jutott volna eszébe akár
csak húsz évvel ezelőtt egy bőven nagy-
mama korban lévő nőt molesztálni
(noha csupán képzeletben) megannyi
neki- (és neki!) vetkezett bombázó
helyett — noch dazu a hozzám hasonló
öreg jampecek közül? Így változnak
az idők, s velük a nagyik lobogó
szoknyái meg azok pecérei. Ám
az érzet változatlan, és csakis
a rajtad suhogó képzete kelti.
Orvul fixálódtál a zaklatódban.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges