ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Kedves Theo!

A " Fordított csillagrendszer " c. versem által kiváltott szerkesztői véleményhez kértél kedves Theo néhány gondolatot részemről. Előrebocsátom ez nem verselemzés, főleg nem tennék ilyet saját művemhez, nem is magyarázat, mert azt vallom, nem kell a verset magyarázni, csupán észrevétel részemről, azzal a szándékkal, hogy legalább a bennem keletkezett érzéseikről írjak néhány sorban, s a félreértéseket tisztázzam, amennyiben azt lehetséges.

Kiindulásként íme a Szerkesztői vélemény:

".

A nadír és zenit nem csillagrendszer, hanem a megfigyelő égboltjának két kitüntetett pontja. Repülőgépből, űrhajóból, műholdból a nadír (vagyis a talppont) is megfigyelhető.

"ő taszít, én meg vonzanám."? Az általános tömegvonzás (gravitáció) az egyik alapvető kölcsönhatás a természetben. Ez abban nyilvánul meg, hogy a testek vonzóerőt fejtenek ki egymásra.

A Föld nem taszít. Gravitációja ellenében csak izomerővel tudsz felegyenesedni. Ha taszítana, nem tudnál ölébe hullani.

"Keringünk gyökereink közt"? Ezt meg hogyan értsem? Megmagyaráznád?

"Poraimtól ő élőbb lesz,"? Temetőink földjét általában nem szántják fel és nem vetik be...

"én meg tőle gazdagabb."? Ez csak addig lehetséges, míg porrá nem leszel. Míg élsz, csak annyira gazdagít, amennyire a tied is... Egyébként, ha haszna másé, akár éhen is halhatsz, mert "aki szegény, az a legszegényebb"...

"Dokkos változat:

"Még a lábaimon állok
Keményen, a föld már lazán
Így keringünk gyökerestül
Ő taszít, én meg vonzanám

Ő a nadír, én a zenit
Két fordított csillagrendszer
Úgy kerülök közelebbre
Hozzá, ahogyan öregszem

S hullok alá, ő meg énrám
Kettőnkből így majd egy marad
Poraimtól ő lesz élőbb
Én meg tőle gazdagabb"

7tornyos változat:

"Ma még a lábaimon állok keményen,
a föld már lazán.
Keringünk gyökerestül együtt.
ő taszít, mikor vonzanám.

Ő a nadír, én meg a zenit,
mint fordított csillagrendszer.
Úgy kerülök egyre közelebb hozzá,
ahogyan öregszem.

S hullok ölébe, ő meg énrám.
Várom, hogy magával ragad.
Poraimtól ő lesz élőbb,
én meg tőle gazdagabb "

Kedves László!

Mint fentebb látod, versed több helyén is elakadtam, mert mint József Attila, a lírában is többé-kevésbé racionális vagyok. Örülnék, ha az Artpresszó fórumában részletes elemzést is adnál hozzá, hogy tanuljak tőled, s hogy jobban értsem...
---------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Theo!

Azt gondolom, hogy aki elvonatkoztat felülemelkedve kicsit a szorosan vett tudományos tételek szigorú valóságától, a metafizikától és mer álmodozóbb lenni, kilépve a racionalitás zárt rendszereiből, s elfogadja a költői szabadság világát, s kész abban mozogni, legalább is egy jól körbehatárolt területen belül, s így szemlélni, és értelmezni a leírtakat, akkor annak elképzelhető és elfogadható a versben állított viszony a költői "én" és a "föld" között a múló idő függvényében, s az ilyen ember nem igényli a tudományos valóság magyarázatait hozzá.

Ezért én nem is bonyolódom bele a lexikális ismeretek patikamérlegén számba vett felvázolását itt, csupán néhány megjegyzést fűzök hozzá eloszlatva néhány kétséget, esetleges félreértést, ami tőlem eltérően felvetődhetett.

A "nadír, zenit nem csillagrendszer" Igen, ez így van, nem is ezt írtam, ez félreértés, hiszen vessző kitétele után folytatódik a vers.
" mint fordított csillagrendszer, úgy jutok egyre közelebb hozzá..."
mármint a földhöz, s hogyan, úgy, ahogy öregszem, s itt van szerepe a zenitnek, s a nadírnak, azaz e két kitüntetett pontnak, azaz nekem fenn, s neki a földnek lenn.

"ö taszít, én meg vonzanám..." ez is egyszerű, mert például érthető így is,
a föld kitaszít magából, (az idő előrehaladtával engedd szorításából) szinte küld, hogy befogadjon a menny, s aki maradna még (hiszen szinte mindenki maradna még, mert élni akar ameddig csak lehet) vagy mert úgy érzi, még dolga van a földön, no az meg vonzaná magához a mennybe küldőjét, a földet az végsőkig.

" Keringünk (saját) gyökereink közt", (mely a földhöz köt) ez a sejtek mozgásának lassulása, elhalása mellett is (lehet, hogy nem racionálisan) de elképzelhető, talán éppen a lelkünk mozgásában, vándorlásában megnyilvánulva valósulhat meg.

"Poraimtól ő élőbb lesz" ...ez akkor is igaz lehet, vagy elképzelhető, ha el sem vonatkoztatok a valóságtól, s ehhez nem kell felszántani a földet. (sírt meg azért nem említek, mert ma már a hamvakat szétszórhatják bárhol hegyek, folyók, tengerek fölött a földön), s hogy e hamvaktól élőbb lehet, termékenyebb az könnyen belátható (horgászok mondása jutott eszembe, akik gyakran mondják "él a víz", jó lesz a kapás)

"én meg tőle gazdagabb" igen a földön szerzett, és hátrahagyott értékekkel, ismeretekkel és tapasztalatokkal ez könnyen belátható, hogy lehetséges. Legalább is e "gazdagság" reményével nyugodtabb a szív, mikor megpihen.

A vers két honlapon idézett változatában a lényegi rész megítélésem szerint hellyel-közzel azonos alapvetésű szándékaim szerint. Az idő érlelte módosulások vélhetően érezhetőek rajta, s itt nyomon követhetőek.

Hogy racionálisan, hideg fejjel, a tudomány szorosan vett törvényszerűségeivel mérve lehet kifogást találni esetenként egy-egy kitételében a versnek, azt elfogadom, ami -szerintem-nem baj, nem is erre törekedtem, hanem sokkal inkább arra, hogy mondanivalójában, összhatásában , hangulatában, s főleg emberi érzések közvetítésében képes legyen valami érdemlegeset közvetíteni magamból az olvasónak.

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam.