Gombás dongás
"Sej-haj, vadonba
Kivirít a gomba
Keményre, kerekre,
Ha bolond, ne szedd le."
_______________
Weöres Sándor: Bóbita
Kinn a vadonban, iromba-iramban, egy vagyon fagomba, dongázott vagonba. A biotárolás párolás, tízszeres mállásával, kényesre csiszoltan - bajszuk alatt és piros ajakukba -, tömör, kis kövér ösztövérekként. Szeletre szabdalva, vannak a vagonba, a dongós vadonban!
Időzítő nélkül, egyébként kalapozottan, letepert csiperke, olyan mint eperke. Szorosan melléje zsúfoltan, tömör gyönyörre várva, lócán ül Galó és hívogatóan kacsintgat. Legyek jó barátja? Inkább a legyek!
Különben is régen jártam már, a gombás vagonú vadonban...
Kalapom alatt, ösztövérségem vesztésével, oda a kövérség, az a kicsi. Ezért, a zughelyre húzott, fél sínpárra terelt - felnik híján csak tákolt vonzerejű, szépen korhadó - sötétítményt, szolidan elkerülöm.
Sovány, s kövér társaimat, alaposan, kalaposan és kalaptalanul, magára hagyom! A lócás Galókat, legyek jó barátját - legyen a ragya - is.
Pirított csirkémet tányérba invitálom és ebéd-meghívottammá teszem. Álom, nem utálom! Dongók lepik erdei szállásán, szerelvényekről lecsatolt, porladó spórabánya belsejét, külsejével. Sej!
Aki nem szereti a csirkét és súlytöbblettel küzd, reggelire ebédre és vacsorára, néhány szójátékot benyelhet, enyelgés bevilágítása nélkül!
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges