Szicíliai dal
(Michael Corleone énekli
a Keresztapa című remekműben)
Az éji égnek mélyén fent ragyog a hold,
szerelmet gyújt fel bennem, ami egykor volt.
Vigaszt nem ad,
csak felkavar:
a hold ez éjjel
nékem békét már nem hagy.
Fut az időm, de nincs változás:
a szerelem soha se más.
Álmodó földem fölött fent ragyog a hold,
szerelmet gyújt fel bennem, ami egykor volt.
Hold szomjazik,
én szomjazom:
de kihez szóljak,
ugyan, kihez szólhatok?
Erkélyeden csak néma csend:
szerelmemről, hogy szóljak neked?
Az éji égnek mélyén fent ragyog a hold,
szerelmet gyújt fel bennem, ami egykor volt.
Vigaszt nem ad,
csak felkavar
a holdas éjjel
nékem békét ma nem hagy.