Egy kéz vakar egy fejet,
Mely betöpörtyűsödésének határvonalán,
Enyhe spirálmenetben,
Nyakára frissen felragasztott,
Lombtalanított körte, alma,
Kissé a La Mancha lovagja.
Ványadt kéz a kókadt orron,
Mely addig lóg ameddig látja,
A félmúlt röptét pökte szembe,
Megléte szárnyán verekedne,
Halkan sóhajtón a mégis kedve,
Semmisüléssel táncot rop.
Lángja a már lebomlott képben,
Mi kiégett pasasunk szemében ül,
Száműző kénnyel haloványabb,
Mint maga az a nagyon sápadt,
Gyötrő és magasan bágyadt
Árvaság bevégződése felől.