Hátha
Naponta más álmodja álmodat,
melyre egy idegen emlékezik,
s amint növekszik benned a halál,
levedled a jelent, mert csak így
férhetsz az elmúlásba,
ám addig
ezernyi elszáradt én hever
mögötted s azokból a még
hasznosítható emlékeket
kinyerve, verset próbálsz
hajlítani, ám a szavak
ékszerészei hiába várják,
a múló Idő mind nagyobb
nyomása alatt sem préselődik
gyémánttá egyetlen pillanat sem,
de próbálkozol, hátha,
sorsod nem csupán önmagad
napi újra-klónozása.
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges