Majd álmaidban visszatérek néha,
mint édes emlék, múlthozó varázs…
Az ajtó nyitva áll, te vársz rám,
s én kék selyemben suhanok feléd.
Besüt a hold, ezüst csillagéjben
táncra nyújtom újra két kezem,
a régi, kedves dallal üdvözöllek:
álomkönnyű, boldog érkezés…!
Átölelve tartasz ébredésig,
lélegzetünk egy ütemre éled,
pirkadatkor búcsúcsókot rejtek
arcodon egy bársony ránc mögé.
Megleled majd minden ébredéskor,
a mosolyodban ott rejtőzködöm,
íriszedben visszatükröződöm,
míg örök fényben veled ébredek.