ha jön a tavasz
ködös éjszakák zegzugából
bukdácsol elő most a nap,
szétkevert félhomály alatt
küzdi fel magát az alvilágból;
mézgás fénye avarra cseppen;
pózol a tenyérnyi égderű
foltján bogárka, kajla fű
élő képként, aranykeretben;
szárnyas neszekkel új zenét,
ihletet sugall a hajnal;
vitatkozhatok magammal,
írjak- e újabb tavaszmesét
ha előlép a színész -rendező
régi- új fellépőruhába’,
s fér – e a zene ritmusába
fecskefarknyi csenddédelgető…
2014. január 18.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges