Meggyötört, összetört nap köszönt.
Hajnalod körbe zár, földre dönt.
Arcodon könnyeket nincs ki lát.
Rád szakad hirtelen száz hibád.
Százezer néma kín…: szétfeszít.
Gyengülő bús imád nem segít.
Úgy hiszed, hogy jövőd vak remény.
Bírni kell! Légy erős! Kőkemény!
Fogd kezem, hogyha kell: vidd erőm!
Menni kell! Törve is, reszketőn…
Tűrd az Ég rád szabott száz baját,
S várd egy új, tiszta nap hajnalát!