Hajnal kloákájában
A későn ébredők szemhéjában
ott vitorlázol el
kékesfehér fények
talán gomolyfelhők
némi füst és gyenge zápor.
Tegnap este
meztelenséged takarók közé
hajítottad szavakat
facsartál volna ki
némaságoddal hagyj.
Tudod elindulnék
valami rongyosra tépett
blues-al a fülben
egy utolsó 'féldeci
rossz ízével a torokban.
A mindegy már csak távol
érzéssel a szívben
szürke mérföldek a talp alatt
gyűlölve azt a qurva naplementét
hajnal kloákájában fürdeni.
Az idő csúszik le a torkomon
vagy a hely fordul ki
sajgó bokáim alól
elmúló dolgok utáni
éhségem csillapíthatatlan.
Őszülő borostámon botlik el
a holdfény míg alszom
talán mérget csepegtet
talán megóvna önmagamtól
igen folyton ez a vége: Talán?
___________
2018.02.20.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges