Hajnali töredék
Pirkad, a holdig nyújtózó gallyak dér-
csípte ujjhegyéről szikrát fog az ég.
Tátogó homály ezüst szomjúsága
varjak szárnyáról gördül a világra.
Csak aszkézissé hasadt vágy idebent,
éles röggé dermed szívemben a csend.
Érzem, hogy reszketnek pillanataim
az árnyak súlytalan mozdulatain.
Behunyom szemeim, léted bekerít,
ami látomás, most keresztre feszít.
Közös ég sötétje miért is fájna?
Magamba zárlak, végleg és hiába.
- Mészáros László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges