törzsasztalnál haldoklik
A Holnap
és kávé illat sző rá halotti leplet
jacquard kelme
idegen
s a zsinórhúzó fiú fenn a toronyban
mondókáját morzsolja
monoton
századok suhannak
monoton
mintázza alant a piazzát
átmintázza
ezt és amazt is a folyó túloldalán
szent
bé lász
mer ló
tér terem
bé szent
mer lász
ló
óh ti láncfonalak
oszlopai a dicső múltnak feszüljetek még
tartsátok Hunniát
mert cudar egy szövöde ez
és hitvány a vetélő
azok a korhadó thonetek
a kávéház teraszán
kiültek mind a vének
bárd hangokat suttog a szél
az egyiken lám a fehér csönd
csüggedten nyöszörög
csésze falán a zacc
kusza rajz
jaj
minden minden elveszett
hallgatóznék
kik lakják még a tereket
és mit dalol ott a nyelvem hangja
fogyván
megfogyatkozva
ha ismét túrják a teremet
fogom a bánatom és a fűzfákra aggatom
ott lenn a körösnél
csobogjon szenvedésem együtt a folyóval
és vergődjön a partok között
gáttól
gátig
Szilvástól a Tiszáig
hallasd még hangod
mert szennyesek a falak
burjánzik a penészvirág
világ
Remete nincs oly távol A Holnaptól
halljam a hangod
csörtetnek az iszonyú bitangok
és hajolni nem szabad
nem szabad
csésze falán a zacc
kusza rajz
jaj
minden minden elveszett
és te is
a rab prédikátorok dalnoka
dalolj
dalolj
fulladjon tajtékba a bősz hullámtorok
és csésze falán a zacc
rendezze át a karcokat
lássam ismét a szobrot
ha a fekete sas óvón
kitárja felé
felénk szárnyait
2015.02.23
