ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

    Karcos Rózsa, később jött haza. Míg odajárt, igazi, finom dáma lett belőle. Tudták róla, hogy az utóbbi időben, már a Szalay családnál volt alkalmazásban, mint kitanult nevelőnő. Rózsa, réghalt anyjától örökölt házába ragyogó, új bútorokat vásárolt. Később valaki által elterjedt, hogy Rózsa nem nevelő volt, hanem egy éjszakai mulatóban kaszírnő. Ezért a megbecsülés rögtön megvetésre fordult iránta. Ráadásul a falu gyanúja csak megerősödött, mert sokan látták, hogy mikor templomba menet először találkozott a két barátnő az utcán, Mari nem fogadta Rózsa mosolygós köszönését.
    Sőt, tüntetőleg elfordította a fejét, mintha sose látta volna. Akkor már biztosra vették, hogy Mari többet tudna volna mondani a volt barátnője városban viselt dolgairól, ha nem lett volna neki olyan galambszíve, hogy inkább nem árult el semmit.
    Az igazság kedvéért azért meg kell említeni, hogy Rózsa sokat segített a rászorulókon, akiket a zsugori falu csak ködnek nézett. A templom építésére is három kalap ezüstpengőt adományozott. Ezért, a rákövetkező vasárnapi szentmisén, a plébános úr megható prédikációt tartott Bűnbánó Magdolna megtisztulásáról, amivel igenis, szép példát mutatott a falusi lányoknak, hogy meg kell fogni a dolog mindkét végét. Mint munkában, úgymint adakozásban. Ezért bátran emelt fővel végigjárhatják az erkölcstelen élet, fertővel, bűnnel kikövezett tövises útját, mert annál tisztább, boldogabb érzés lesz az áhítattal telt lelki újjászületés. Mint ahogyan azt az igazszívű Karcos Rózsa tette.

    Utóbbi időben Mari sokat szenvedett. Férje egyre később járt haza. Volt, hogy az udvaron talált rá reggel, úgy, ahogy még az éjjel részegen, szükség közben odaájult az orgonabokor alá. Már rég nincs kedve Jóskája kezét keresni a hitvesi ágyban, mert úgyis csak a hideg semmit találná a takaró alatt.
    Úgy érezte, levegővé vált az ura számára. Józsi már rá se nézett a gyerekre, nem nyargalja vele nyerítve körbe a szobát, mint ahogy az első időben. S ami még nemrég mindennapos volt, most férjének havonta tán, ha egyszer jut eszébe, hogy felesége is van; - persze, csak ha nagyon berúgott - akkor rögtön ölelni van kedve. - Biztos összetéveszt valakivel - gondolja olyankor Mari, s a kezdődő örömét elfagyassza a közömbös tűrés. Aztán ha végzett az embere, rögtön hortyog, vagy egyenesen a pajtába megy aludni, s reggel onnan tűnik el a szőlőhegy irányába.
    Az utóbbi időben azt rebesgetik a faluban, hogy gyakrabban látják Jóskát Rózsa háza körül, mint ahogy az egy nősemberhez illenék.
    Ez volt az igazi tőrszúrás Marinak. Még ha más asszony után koslatna az embere, azt még könnyebben elviselné, mert hát a férfiakat már csak ilyennek teremtette az Úristen. De hogy éppen ez a legutolsó, két hatosért megkapható, mindenki szalmazsákja szemet vetett az ő urára, az már maga a fertelem, a paráznaság netovábbja.
    Éppen rosszkor találta kérdezni a hazatérő részegen vigyorgó férjét, - hogy miért hagyja, hogy az a mocsok szajha, elcsábítsa?
    Józsi éppen a vizesvödörből húzta ki a csöpögő fejét, ahonnan ló módra ivott, először letette a zománcozott edényt - mert az drága -, majd hirtelen szájon vágta Marit.
    - Először is, nem ő akar engem elcsábítani! Én kívánom.     Tehelyetted, meg, ha rám jönne a kívánás, inkább hágnék meg egy fejőstehenet.
    Jóval később, mikor már lehiggadt Józsi, átölelte az asszonyt, szomorúan megsimogatta a haját, majd keserű lélekkel kiballagott a szőlőbe.
    Mari bement a tisztaszobába, hogy rosszrongyot keressen, amivel a kiserkent vért letörli a felrepedt ajkáról, mikor az asztalon egy szétnyitott levelet látott. Biztos ura tette oda, mert ő szokta a postát elhozni.
    A levelet Lenz úr, a Dob utcai kóser mészáros írta Pestről, hogy már rég kerestette, de csak most értesült a kisfia születéséről. Azért csak írjon bátran, ha kell pénz, azonnal küld, csak ne szenvedjen a gyerek semmibe sem hiányt.
    Mari felett lezuhant az ég és összeesett. Később, mikor magához tért, szinte újra érezte szájában az ánizslikőr ízét, amit még búcsúzáskor ivott Lenz úr egészségére. Sajnálta, mikor később sírva könyörgött, hogy legyen az egyszer igazán övé, hogy emléke és vigasza lehessen haláláig. Ő persze tétovázott, de mikor a szerelmes, kóser mészáros még egy köteg bankót tett az asztalra, a rengeteg pénz láttán megszédült. Na meg a megvadult férfi megesküdött rá, hogy majd nagyon vigyáz, hogy ne legyen baj belőle. - Aztán mégis megtörtént.
    Később mikor hazajött a falujába, nem sok időre rá, megvolt az esküvő. A nászéjszakán Józsi nem vett észre semmit. Azért, mert már a lagzi előtt koraestétől annyira töltögette ifjúura poharát, hogy a férfi arra sem emlékezett, hogy később mi is történt a menyegzői ágyban.
    Lassan Mari magához tért a dermedt kábulatából. Szinte öntudatlanul kivitte a főtt krumplit, hogy a vályúba öntse a disznónak, de hirtelen azt hitte, hogy istennyila érte az égből, vagy agya bomlott meg éppen. A koca a két mellső lábával az ól palánkjára kapaszkodva ordított a moslékért. Ez ugyan nem meglepő, hiszen ez minden reggel így volt.
    De ma Baumgart úr simléderes bőrsapkája volt a fejére szíjazva.