Holló kiált házak fölött,
Sötét fényű csillogással,
Szárnyaszegett, lábatörött,
Bukik lassú károgással.
Pókerdő az ágak között,
Lepkeháló az egekben,
Csókerdők felhőkön járó,
Kósza csóka seregekben,
Sárlé folyik le a fán,
Zord ég borít be lilán,
Vérzik már a láthatár,
Est vonyít, senki nem vár.
Károgását kór serkenti,
Percre hosszult lázálomba
Testét a fájdalom metszi
Tűrhetetlen fényű, ronda,
Mire meghalt éjszaka lett,
Égen millió kis gyertya,
Hold mord imát mond érte,
Holló ima kurta, furcsa.