Terhedet leraktad.
Szökellhetnél akár
ifjonti rétek füvén
vagy frissen hullt
szűz havon
könnyű lélekkel,
míg hátizsákod már
töltik valahol
ólmot és tollpelyhet
markoló kezek.
Hisz tudhatod:
a mezők harmatát
és karácsony ünnepét
ajándékul épp azoktól
kaptad vissza,
akik
sorsodba nyúlni
bátrak voltak végül.
Őrizni eddig
ha volt okod
hited
– hozsánna nékik –
már el nem hagyhatod.