Te némaajkú maradj keblemen
mint az Ősz mikor épp szerelmes belém
és forgószéllel felkavarja
a vágy pirosas sárgalevelét.
És úgy pihenj itt, hogy hazajöttél
- mint a vándor, ki többet nem menekül.
Csak maradj mellettem és meglásd
Idővel minden a helyére kerül.