Ágakra fagyott tükörhöz
tapadt a szél.
Nem érez. Rideg.
Csend van és hideg.
Ismeretlen lábak
tapostak havat
nyomokat hagyva.
Majd olvad,
sárrá dagad.
Melegszik a fény,
a múlt tavaszán...
az est is nyomorék -
egy emlék sírdogál...
Belázasodott percekre
borogatást visz
a hallgatás...
Szemét zárva tartja a jelen.
Csendes a tél és idegen...